Két gyerekkel: 4 éves testvér és újszülött baba

Két gyerekkel
Az első négy hónap elég aranyosan telt el, igaz sok segítséget kaptunk a nagyiktól, és az is igaz, hogy Leó még nem zavarja nagyon Alíz köreit, viszonylag sokat alszik, és nem szerez meg magának dolgokat a nap minden percében. 

Két gyerekkel kitelt a kocsi 4 kereke, együtt gurulunk.

2014 július, almafa előtt a család - Grantchester, the Orchard Tea Garden

Sokkal több a káosz, még mindig ki kell találnunk újra, mit hogyan és mikor csináljunk, hogy legyen a napi rutin, és hogy legyünk együtt négyen vagy kettő plusz ketten, vagy csak én meg a két gyerek, milyen programokra, helyekre tudunk elmenni, stb. De jó dolog négyen lenni. Nagyon sok segítséget kaptunk a nagymamáktól, óriási terhet vettek le a vállunkról az indulásnál. Köszönjük szépen!

Így, cserében, viszonylag keveset voltunk még négyen, az elmúlt két hétben éreztük is, hogy hamarabb kipurcantunk. 
Egyelőre a családi idő nagy részét most kettesben töltjük, viszonylag nyugiban (illetve eddig a nagyikkal hármasban), mivel Alíz iskolában van szeptember óta. Kettesben most olyan könnyűnek tűnik egy babával. Ha Alízt elhozom, akkor hármasban már több a feladat, nagyobb a zaj, jövés-menés, beindul a teszvesz város, egyszerre kell 3 dolgot csinálni néha, hogy mindkét gyereknek jó legyen, a háztartás se álljon a feje tetejére, és kaja is legyen mindenki hasában. Például baba az ölemben, fejőgép a mellemen, miközben Alízzal mesét olvasunk. A hajmosás megint egy luxus epizód, a többiről nem is szólva. A kajákat megint 3 részletben eszem kihűlve, de erre már számítottam. De az elmúlt két hétben mégis rengeteget fejlődtünk.

Amikor Leó született, anyukám segített, sokat játszott Alízzal, vigyázott rá, aztán ahogy kikerültünk a kórházból, nem őt ünnepeltük, hanem Alízt, mivel azon a héten volt a szülinapi party-ja kb 20 gyerekkel. Ez jó indulás volt, Alíz megértő volt: igazából az első 4 hónapban nagyon durva kirohanása még nem is volt Leó ellen. OK, volt már olyan, hogy pl. lazán rátámaszkodott a baba hasára, hogy felmásszon mellé, vagy Leó Attila kezében volt és elkezdett felugrálni a babához, rángatva a lábát, hogy félő volt, most húzza ki tövéből. Csak reménykedni tudok, hogy a két gyerek nem okoz egymásban kárt. 

Aztán volt olyan is, hogy Alíz szeretethiányos volt, többször feküdt be közénk, többször sírt szoptatás közben, hogy ő is velem vagy a babival akar lenni, szoptatásnál rám feküdt vagy a babát huzigálta, amiből mindig sírás lett, hiába szép szó, kérés, magyarázat, ígéret. Azt hiszem a szoptatás szokott a mélypont lenni, mert annyira kizárólagos, és Alíz elég jól emlékszik rá (2 évesen még kapott komfort szopit elalvás előtt). 
Elég nehéz egy 4 évesnek azt is megérteni, hogy az új testvér még baba, nemcsak játszani kell vele másképp, hanem szigorúbbak a játékszabályok pl. kezet kell mosni, nem lehet csak úgy megfogni a kezét (nálunk ez naponta 20x biztos téma, és szegény mindig megígéri, de elfelejti a játék hevében), nem lehet mellé ugrani, hangosan ráhellózni, stb. 

De mint testvér, nagyon sokat megfigyel és elsajátít tőlünk, hogy mi hogyan viszonyulunk a babához. Mi van, ha rettentően sír a baba, mit adunk neki, mivel vígasztaljuk. Aranyosan betakargatja, megfésülgeti, játékot ad neki (hm, vagy elvesz), énekel neki, kukucsot játszik (angolul), melléfekszik, nyomogatja a pofizacskóját, eljátssza a tánc és mimika repertoárját, utánozza a baba gőgicsélését, beszédét, stb. 

Azt gyorsan tisztázni kellett, hogy az ő régi játékai hogyan is landoltak most Leónál. Kb. 2-3 éve kivontunk egy sor babajátékot a forgalomból, most lekerültek a padlásról, de Alíz nem nagyon akarta őket a babával megosztani, pl. Sophie zsiráf egy fájó pont volt, az az ő zsiráfja, vagy Emma babát ne nyálazza össze a baba, és még sorolhatnám. Nem tetszett neki, hogy Leó nem vigyáz a babajátékokra, inkább csak azokat akarta megosztani, amiket nem szeretett annyira. Gyorsan rövidre zártam a vitát azzal, hogy ezek nem az ő játékai, hanem A BABAjátékok a családban, a családé, és az játszhat vele, aki baba. Ezt szerencsére elég gyorsan elfogadta, és nem volt belőle több vita. A régi babaruhákkal egy pillanatra sem volt gond, általában nagyon lányos szettünk volt, kevés ruhát örökölt a tesótól.


A másik mélypont az a kitartó bömbölés, amikor mindenki fáradt. Nyilván ezt mindannyian nehezen bírjuk, de van olyan, hogy úgy jön ki a lépés, hazaérkezésnél, indulásnál, hogy Leó csak sír és sír, mert éhes, vagy álmos, vagy büfi - puzi szélgörcsök bántják, Alíz is éhes, és fáradt az iskola után, épp hazaértünk, és egyszerre nem tudok mindenkit és mindent polipkarokkal ellátni. Ilyenkor az esélytelenek nyugalmával, és a tőlem telhető sebességgel megyek végig a lépéseken (bár egyre több mindent igyekszem előkészíteni otthon, mielőtt Alízt a suliból hazahoznánk, ami kifejezetten segít). 
Alíz ilyenkor, amikor Leó (VN szerint Bömbike) sikoltva sír, befogja a fülét (jobb esetben), rosszabb esetben rajta is kitör a sírás, és a két gyerektől rezonál a négy fal, meg az összes ideg az agyamban. Nekem ilyenkor könnyebb alfába lemennem, és átlátni, hogy még tíz perc pokoli hangzavar és szenvedés, és aztán kitisztulnak a felhők, mindjárt minden rendben lesz. Vizuálisan ez sokszor úgy jön át, mint egy Verne regény búvár, aki nehéz közegben mozog, de halad előre a tonnás búrájában. Úgyhogy egyszer leültem Alízzal, és elmagyaráztam neki, hogy neki is van egy csöndbuborékja, amit be tud kapcsolni, ha nagyon zavarja a sírás. És az az ő buboréka, ott nyugalom van. De ha zavarja a sírás, akkor a másik lehetőség, hogy szépen átmegy a másik szobába, becsukja az ajtót és könyvet olvas. Érdekes vagy épp érthető módon az esetek 95%-ban inkább velünk marad, nem vonul el, de nem is sír már annyit a babával. Persze az is lehet, hogy csak megszokta, és nem a jógi buboréknövesztő segített neki.

Leo 4 honapos

Október 30-án Leó 4 hónapos lett, boldog szülinapot kisfiam. (Úgy szeretem ízlelgetni azt a szót, hogy 'kisfiam', szerencsénk van, hogy kislányunk és kisfiúnk is van!) 

Sejtettük, hogy Leóra mint másodszülöttre kevesebb idő jut. Valóban kevesebb önálló - szóló figyelmet kap, de több társas - duó figyelmet, és valljuk be, fáradtabb szülőket. Sokat számít, hogy velünk van Alíz, aki lefoglalja Leót a bohóckodásával, törődésével, még ha ez több munkát is jelent számunkra. Alízt szintén lehet nézni, és nagyon vonzó, vicces babaszemmel, énekel, halandzsázik, hihetetlen változatos arcokat vág, stb. 

Nem is nagyon lehet úgy írni Leóról, hogy Alízról, a 4 és negyed éves nővérről ne írnánk, de azért az alapokat gyorsan összeszedem.

Méret
A méret a legkönnyebb első gyerekkel, de Leót már nem vittem hetente méretni, inkább 3-4 hetente. Most sincs naprakész kilóm vagy centim. A súlya kb. 7.5 kg lehet (3 hete volt 6.95kg), a hossza pedig 70 cm körül. A születéskor 98%-os percentilisen volt, aztán a pertussis, amit az első három hónapra kaptunk nemvárt ajándékba, lenyomta 50%-ra, de visszaküzdöttük, most kb. 80% körül lehetünk.
Ami biztos, hogy pelus es ruhaméretben könnyebb kifejezni: 4-es pelusokat hord (3.5 hónapos kora óta), ruhákból pedig kinőtte a 3-6 hónapos szetteket.

A haja nagyon sok és sűrű. Elkezdtem levágni (némi keresgélés után talaláltam egy jó videót arról, hogy hogy vágjuk egy baba haját: https://www.youtube.com/watch?v=u0-KVVFYIpg), de már látom, hogy nem lesz olyan egyszerű a karbantartás mint Alíznál, ahol szinte csak fufrut vágtam.

Mozgás

Már 2 hetes kora óta szopja a hüvelykujját, mostanában inkább a jobb hüvelyket, miközben bal kezével a sok haját cirógatja. Imádom elnézni, csak idővel nem győzöm. 

Leó szépen magasra ki tudja nyomni magát ha hason fekszik. Háton, oldalt fekve ügyesen fog meg tárgyakat, sokszor két kézzel kettőt, de inkább csak az egyiket akarja, a másik esetlegesen beleütközik egy másik dologba. De már kezd véget érni az az idő, amikor látványosan az egyik kezével koncentrált, a másikkal pedig segített az első kezének összpontosítani, és inkább csak támasz volt. Ha pelussal játszunk, a pelust lengetem fölötte, akkor mindkét kézzel próbálja elkapni, aztán betömi a zsákmányt a pofiba.

Fordulni csak egyszer fordult még: addig nyomta magát hason, amíg egyszercsak az egyik oldalt magasabbra nyomta, a másik keze alacsonyabban volt sokkal, és szépen átengedte magát a hátára, látszott, hogy tetszett magának a mutatványa. Szeret görgetőset játszani, amikor félig az egyik aztán félig a másik oldalra forgatom vagy az ujját fogva vagy a térdhajlatát tartva. Azóta még nem ismételte meg az önálló fordulást, de élvezi, ha az ujjamba kapaszkodva jobbra, balra gördítem.

A mimikája nagyon karakteres, kb. 4 alapállapot van, a nyugodt figyelő, a hasfájós síró, a szemöldökráncoló koncentráló (amolyan gondterhelt mérnök), meg a telemosoly.

Mosoly - Nevetés

Kapunk sok mosolyt, teleszájas vigyorokat. Hangos nevetést nagyon ritkán kaptunk még, leginkább csikizéssel jön, nem egyéb hórukk mutatványokkal. Attus szereti azt mondani, hogy komoly kisfiú, és valóban komolyabban tud nézni, pláne, amikor dimbes dombosra ráncolja azt a két kicsi szemöldökét. De ha épp nem eszik, alszik vagy aktívan emészt, sokat karattyol és egyáltalán nem komolykodik. Csak fiúsak az arcvonásai. Szinte mindenki megjegyzi, hogy mennyire fiús, és az! :)

2. gyerek - Szerelem
Úgy örülök, hogy belevágtunk, és annyira hálás vagyok, hogy kaptunk még egy gyönyörű gyereket. Szerelem az első, szerelem a második. A gyerek tiszta apja. 

Még akkor is örülök, hogy belevágtunk, ha ezt most éppen tíz nap éjszakázás után írom, hajnali 4-kor, x részletben, és akkor is, ha túlestünk egy nem várt szamárköhögés negyedéven. Mert még mindig hihetetlen szerecsések vagyunk. 

Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mennyiben más kisfiús anyukának lenni, mint kislányosnak, hogy mennyire leszek szerelmesebb az ellenkező nemű gyerekembe, mennyire indulnak be az "anya-fia hormonok". Lehet, hogy tagadásban vagyok, önkéntelenül is, de Alízba is épp elég komolyan bele voltam gabalyodva. Ezekbe a finom illatos selymes bőrökbe nem is lehet nem belesimulni.
A nagy különbséget nem is abban érzem, hogy kisfiú vagy kislány, hanem inkább abban, hogy már magabiztosabb anyuka vagyok és felszabadultabban tudom szeretni, sokkal nyugodtabb vagyok vele, kevesebb aggodalommal hallgatom, amikor sír, mert jobban megy már a kódfejtés (persze ez nem igaz, most sem tudom olyan jól hallgatni, de legalább tudom, hogy véget ér. A sírás is, meg ez a kólikás korszak is).


Kaja
Anyatejet és tápot kap 2. hetes kora óta, amikor nagyon lecsúsztunk a növekedési görbéről (annyi köhögési rohamunk volt, hogy nem ment jól a szoptatás, hiába volt sűrűn). Ez azóta is megmaradt. 3. hónap körül még általában kb. 6x 120 ml körül voltunk (az anyatejet csak becsülni tudom), néhány nap a növekedési ugrásban felmentünk kb. 800-900 ml-re naponta. A napi ritmus két napja borult, többet meg tud egyszerre enni, és jobban bírja a kaják közti szüneteket is, úgyhogy pl. tegnap (okt 30) az éjszakai szopik meg a reggeli szopi - lefejt anya után csak fél 12-kor nyomott le egyben 200 ml, aztán fél 5-kor még 200 ml csúszott le egyhuzamban, aztán valamikor 11 fele bepakolt egy jó adagot.
Kb. 50% lehet az anyatej, de lehet, hogy kevesebb. Csak reggel és este fejek, (akkor kb. 110 ml jön), és talán mégegyszer ennyit szívhat ki magától.

Szamárköhögés

Nagyon nem akarom részletezni, de a lényeg, hogy túlestünk rajta. A kezdeti ártatlan köhögések egyszercsak fullasztó asztmás roham jellegű köhögések lettek, a baba is vörös fejjel kapkodott hiába a levegő után, kb. 1 perces köhögési rohamokban, amiből naponta volt vagy 30? 60? Nappal és éjjel is. Meg nekem is. Ami különösen megnehezítette nemcsak az alvást, hanem a szoptatást is, meg a szülés utáni regenerációt (varrás, medenceizmok, stb.) Olyannyira, hogy szegény Leó nagyon lefogyott, én hiába szoptattam, köhögéssel ez nem olyan egyszerű. Kevesebbet tudott enni, jobban elfáradt, bealudt, és egy ördögi körrel komoly fogyásnak indult. Szerencsére jó súlyban született 4.47 kg-mal, úgyhogy a fogyás csak nekünk volt látványos, egyébként még lefogyva és szép volt. 

Be kellett mennünk az Addenbrooke's kórházba többször is, hogy megmérjék az oxigénhiány szintjét, röntgenezték is, vérvétel, stb. Nagyon rettegtem, mert kifejezetten újszülötteknél veszélyes, akár halálos is lehet. De megúsztuk.

Annak ellenére, hogy gyerekkoromban be voltam oltva, az oltás védelme elévült, és terhes mamaként elvileg kapnom kellett volna egy emlékeztető oltást, de nem kaptam (csak az NHS-től egy bocsánatkérő levelet). Ritkán de vannak még utóköhögések, Leónak is meg nekem is. Már távolról sem a fullasztó rohamok, de nem is normál náthás köhögések. Remélem, nem lesznek komolyabb szövődmények.

Nekem 3-4x kellett használni az asztma spray-t, gondolom a szezonális allergiám fokozódott a szamárköhögéssel, de Leónak nem láttam kapkodós légszomjas erősödést, csak vörös fejű rövidebb köhögéseket (ezt jobb híján utóköhögésnek neveztem el). Az ügyben tényleges eljárás indult, automatikusan, nem azért mert nekem kedvem és energiám lett volna kritizálni a bénázó midwife-ot. Először megállapították, hogy én vagyok a hibás, ők próbáltak engem elérni, de úgy látszik, alaposabban is utánajártak, mert aztán mégiscsak bocsánatkérő levél jött az NHS-től, hogy elfelejtették beadni az oltást a 3. trimeszterben. A 28. heti konzultáción kell rutinszerűen beadni, de akkor éppen Budapesten voltunk, és az utána következő szeánszokon a védőnő elfelejtette felajánlani, holott - elvileg - az adatbázisban külön piros szín jelzi egy kismama adatlapján, ha még nem kapott oltást. Egszerűen elfelejtődött, és én meg sajnos nem is tudtam róla, hogy az oltást 2013-ban bevezették. Azóta is, ha kismamával találkozom, azonnal mondom neki, hogy kérjen, ha nem adják. Hozzáteszem a védőnőnek kb. félórás rendelés alatt egy sor dolgot kell adminisztrálnia, mégis alig jut idő mindenre. Elég sok feladatuk van, nem irígylem a védőnőm, aki elfelejtette, gondolom, lelkifurdalása volt.
No de ez van. Sajnos egyre gyakoribb a pertusszisz előfordulása, nem jó dolog ez az oltás elleni hullám sehogy sem.

Alvás - Emésztés

Az elején kb. 2 óránként ébredt és egy órát tartott a szopi (ill. az első hetekben éjszaka is volt táp kiegészítés). Aztán volt egy csoda időszak, amikor 9 es 4 között aludt. Az sajnos hamar elmúlt, most megint 2 óránként ébred, de nem azért mert éhes, hanem mert bántják a szelek. Most már jó hangosan tud sírni, megerősödött a hangja, tüdeje, úgyhogy kb. 2 hete a kis szobából átköltöztünk a nappaliba a babával, hogy nagyobb legyen a hangszigetelés, Alíz meg Attila ne ébredjenek fel.
Nagyon tud sírni, akár büfiről akár puziról van szó, akár Alíz annak idején, szenved. Minden étkezés előtt kap infacol csöpögtetőt, bár próbáltuk kihagyni is, illetve megduplázni is az infacol adagokat, egyik sem segített, viszonylag a középmezőny jött be leginkább a szélhajtásból.

Amióta éjszaka nem eszik tápot (valamikor a 2. hónapban hagyhattam abba, de lehet, hogy már a 3.-ban), éjjel nem kap infacolt sem, ami a szélgörcsöket oldaná, csak szopit - komfort cicit.
Sokáig napi egy kaki volt, aztán volt egy 2-3 hetes periódus, amikor minden egyes etetés után jött egy zubogó kaka, viszonylag hígabb, de nem fosi. Mivel nem volt hasmenés jellege, és semmi más tünet nem volt, se láz, se fáradtság, se kiütés, semmi, ezzel el sem vittem a dokihoz, mert úgyis azt mondta volna a doki, hogy várjunk még. Vártunk, aztán magától el is múlt, most megint napi 1-2 trotyi pelus van, cserébe viszont lapockáig el tud terülni a manna, úgyhogy teljes ruhacsere és generálozás van.
A november 2-i éjszakánk példáuk így telt: elaludt este 8-kor (alig aludt délután, ha egy órát), felébredt fél 23:23-kor, megszoptattam, ami kb. 20 percig tartott, aztán elaludt néhány percre, lefejtettem magamról, de újra sírni kezdett. Mindenki éjszakai álmát őrizzük, így újra szoptatás még 20 percet. Aztán fél óra alvás, szélgörcsös sírás, visszaalszik negyed órára, aztán újra szélgörcs, de ezúttal 2-ig folyamatosan fent vagyunk, a végén már mászkálnom kell vele, mert a cici már nem kell, hason nem jó, háton nem jó, cumizni nem jó, saját cumis hüvelykujj nem jó. Büfi nem jön ki, császkálgatok, nézem, hogy nehogy egy kószán kintmaradt játékra lépjek, végre megnyugszik. Leteszem, sír. Hasra fordítom, sír. Végül odakínáltam a kisujjam, bekapta és elaludt nagy nehezen. Nem tudom, miért felejtkezett el a saját szopis kisujjáról, amit máskor olyan szépen bedug vígasztalásra. Fél 12 és 2 között végül annyit voltunk már fent, hogy nem tudok visszaaludni. Plusz rámjön a köhögés (na ez még a szamárköhögés szövődménye). 3-ig köhögök, aztán benyomtam a Ventolin asztma spray-t és végül sikerült fél 4-től 5:43-ig aludni, Leó akkor ébredt. :)
Szóval 8-kor kéne aludni, de akkor még dolog van, pl. esti fejés, ami legalább 40 perces, elpakolás, stb. Még jó, hogy Attus sokszor segít és sterilizál egy kört (fejőgép, cumisüvegek a hozzátápláláshoz), meg mosogat is, vagy tereget, mert ez is sokszor éjszakára torlódik.

Szavak

Sokat beszél, magánhangzó próbálgatós bababeszéddel beszélget velünk, és nagy örömmel a kedvenc játékokkal, de van úgy, hogy csak úgy magában is. Fekszik a hátán és mondja mondja. Magánhangzó költeményeket kreál. Ha panaszkodik akkor van egy nyányányá hangsor, amiért meg tudnám zabálni olyan aranyosan csinálja. 

Próbálom tanítgatni neki, passzív felismerés szintjén, hogy kik az életünk főbb szereplői, Papa, Alíz, Nagyi, jelzem, hogy megyünk babakocsival Alízért (ilyenkor köröket is rajzolok a levegőbe), stb.. Jó lenne tudni, hogy tényleg érti-e, vagy csak én úgy látom, hogy igen, de szerintem igen.
Azt érti még, hogy cici (cc ciccegve), de azt sok egyéb nemverbális jel is kíséri, amire örömmel be tud indulni (látja, hogy mellé heveredem, nekivetkőzöm, és biztos van egy olyan szopizni fogunk fejem is, amit én nem is látok, csak érzem az örömet előre én is).

Minden más
Ekcéma nincs, mesélni még nem meséltünk könyvből, de itt az ideje. A játékokat mind Alíztől örökölte, úgymint Sophie zsiráf, Lamaze házikó Emmáékkal (Emma abszolút szerelem), stb. 

Neki sem tetszik a boka és csuklócsörgő, ez már Alízt is inkább bosszantotta mint motiválta. A legeslegjobban ő is a kezünkkel szeret játszani, igaz meg is szoktam simogatni a növekvő kis fogacskákat, ha ügyesen megszerzi az ujjam (van hogy a lábaival is rákulcsolódik a teljes alkaromra, mint egy zsákmányra, nagyon vicces látványt nyújt).
Ja igen, mostanában kezd meglepetésszerű dolgokkal előállni, múltkor azon nevettünk, hogy vacsi közben Attus az ölébe vette és egy óvatlan pillanatban megszerezte az újhagymát.
Textilpelus még nagy kedvenc. Fölötte lengetem, elkapja, rágcsálja.